A mai bejegyzésben egy társadalmi jelenségről – szerintem problémáról – szeretnék írni. Minden szülőnek más az elképzelése arról, hogy mikor illetve milyen típusú mobiltelefont kell/érdemes vásárolni a gyermekének, annyi bizonyos, hogy egyesek nagyon rosszul kalkulálják az okosmobilok hatását.

Mikor én még fiatal voltam – no nem mintha most annyira idős lennék – a tizenéveseknek nem volt telefonjuk, „okos” funkciókról nem is álmodozhattunk. Persze nem szeretnék álszent lenni, vágytam én rá fiatalon is, de az akkori butafonok az SMS és híváson kívül egy-egy hamar megunható játékot nyújtottak csak. Internetről, chat applikációkról, facebookról még álmodozni se tudtunk, hiszen ezek nem voltak.

Megváltozott a világ, fejlődünk, halad a technika – gondolom ez mindenkinek feltűnt. A tizenévesek (8-14 éves kor) már „okos” telefonnal járkálnak, állandóan nyomkodják a figyelmük egy meghatározó részét elveszi/elvonja a modernkor vívmánya. Nehéz kérdés egy szülőnek, hogy milyen készüléket adjon a gyerekének, hiszen valamilyet adni kell, hogy elérhető legyen. Utóbbival szerintem nincs is semmi probléma, mivel nem rossz dolog, hogy a gyerek bármikor elérhető – rosszabb esetben ellenőrizhető.

Nem szabad azt a fajta társadalmi jelenséget sem elfelejteni, hogy a gyerekek között kiközösítésre kerülhet, akinek nincs okostelefonja, facebook fiókja. A szülői szerep ezen a téren nagyon fontos, mivel az internet ezáltal a facebook is nem gyerekeknek való terület. A kontroll kell és szükséges ahhoz, hogy elkerülhető legyen a gyerekek fejlődését negatívan befolyásoló tényezők.

Egy kis kitekintés után, nézzük konkrétan az általános iskolásokat (6-14 éves kor). Alatta butaság lenne bármilyen jelenségről beszélni (ovis mobillal???) felette meg már természetes a megléte. Konkrét területet vizsgálva is érdemes két csoportot alkotni, felsős és alsós szemszögből. Lehet rosszul gondolom, de az alsós réteg a relatív könnyebb okosmobil vásárlása szempontjából (6-10 éves kor). Miért?

-    mert nincs rá szükségük, ezáltal okafogyott a vásárlás

-   ha mégis van olyan életkörülmény, ami indokolja a mobilvásárlást, egy egyszerű butafon pár ezer forintért is bőven elegendő, hiszen itt ténylegesen az elérhetőségnek van fontos szerepe

A felsősök már egy problémás réteg (10-14 éves kor). Járatosak a számítógép területén, kezdenek kamaszodni illetve egyre akaratosabbak lesznek. Nehéz jól dönteni, mivel egy butafonnal könnyen a már említett kiközösítést érhetjük el, viszont egy okostelefonnal túl nagy „szabadságot” adhatunk. Gondolom egyértelmű – de azért leírom – mobilinternetre egyáltalán nincs szüksége egy gyereknek, viszont egyre több a nyílt WIFI hálózat, szabad internet hozzáférést kínálva. Sajnos itt nincs jó döntés, csak kevésbé rossz, elkerülhetetlen, hogy érintkezzenek a fiatalok az okostelefonok által nyújtott többletszolgáltatásokkal.

Fontos! Ezúton is kérek minden kedves szülőt, hogyha már vesz a gyerekének okostelefont, akkor ne a legdrágábbat vegye – még ha megteheti, akkor sem. Egyre több fiatalt látok, hogy a legújabb és persze ezáltal a legdrágább készülékekkel járkálnak ezzel is potenciális veszélynek kitéve magukat. Alapvetően nem hiszem, hogy szüksége lenne egy tizenévesnek prémiumkészülékre. A funkciói többségét úgysem használják ki, viszont az állandó kézbentartásával ezáltal mutogatásával csak egy rablás veszélyének teszik ki magukat, ami a fejlődésben lényegesen káros hatással lehet (az anyagi kárról nem beszélve).

A készülékbiztosításoknak a megkötésénél sem véletlen a 16 éves kor minimális követelménye.

Összességében nem lehet elzárni a gyerekeket az új technikáktól, de érdemes ésszerűen választani és szigorú kontrollt alkalmazni. A tanulás romlása esetén kifejezetten jó büntetőeszköz a készülékmegvonás, ami ebben a korban még hatásos megoldás a szülők kezében.

Remélem érdekesnek találtad a bejegyzésem!

Tetszett a bejegyzés?

Csatlakozz a kütyü tesztek blog facebook közösségéhez!