Gyakran ismételt kérdések

Gondolom, senkinek sem mondok azzal újat, hogy a mai gyártók termékei nem örökéletűek, másodlagos szempont az élettartam ezért nem is készülnek tartós készülékek. Persze utóbbi érthető, hiszen a gyártóknak nem érdekük az „örökélet”, a mesterséges fogyasztásgenerálás sokkal kifizetőbb a számukra – nekünk meg bosszantó. A különböző technikai eszközök ezen a téren kimagasló értékromlással bírnak és az árukat tekintve azért ez egy kicsit dühítő.

A legmodernebb eszközök még jó esetben sem tekinthetőek „jó befektetésnek”, hiszen értékromlásuk a kocsikkal vetekszik, persze arányosítva. A mobilok és tabletek elértéktelenedése hihetetlen gyors, de a notebookok is határozottan vesztenek az eredeti értékükből. A különböző „okos” tévék esetében viszonylag jobb a helyzet, de azért itt sem számolhatunk a régi televíziók hosszú élettartalmával.

Nem akarok vitát kezdeményezni a prémiumtermékek árazásával kapcsolatban, de azért többnyire megállapítható, hogy ezek a termékek valamivel jobban tartják az értéküket, legalábbis lassabb az értékromlásuk, mint egy közép illetve alsókategóriás kütyü esetében. Persze a technika fejlődése azért itt is közrejátszik, hiszen nem feltétlenül éri meg egy drága prémiumkészüléket vásárolni, mivel tudás szinten gyorsan veszít az értékéből.

Notebookok, tabletek és okosmobilok esetében a valóság nem valami fényes, hiszen időarányosan lebontva költséges eszközök, viszont értékromlásuk jelentős. Szerintem ezeknél a kütyüknél két lényeges sarkalatos pont van, az egyik a hardveres minőség a másik a külső állapotromlás. Gondoljunk bele, hogy pár év alatt milyen változások történnek. Az idő múlásával egyre nagyobb az esély a hardveres hibának (ide sorolnám az akkumulátort is), de ha nem is az utóbbival lesz probléma a külső állapotromlás szinte elkerülhetetlen, márkája és típusa válogatja, hogy milyen mértékben történik deformáció, roncsolás vagy kopás.

Tabletek és mobiloknál már régen nincs olyan minőség, mint régen volt (pl.: Nokia 3310) ráadásul láthatóan a gyártók sem törik magukat azért, hogy az 1-2 éves használatnál többet bírjanak. Vannak ellenpéldák, amikor egyes készülékekre 2 éves gyártói garanciát biztosítanak, de az idővel leállított szoftverfrissítés és külső deformációk a felhasználót a váltásra sarkallja, amit a vélhetően 2 éves használat után fellépő akkumulátor csere sem gátolja (a bekerülése költséges).

A notebookok élettartalma lényegesen jobb, mint az előbb említett készülékeké, de azért itt sem rózsás a helyzet. Az elavuló technika egy fontos pont, de a külső elváltozások az idővel fellépő hibák itt sem elhanyagolhatóak költség tekintetében. Az alkatrész utánpótlás drága a mechanikai hibák elkerülhetetlenek, mivel a már sokat leírt tartósság nem mérvadó. Értékcsökkenésük valamivel jobb, mint a mobiloké illetve felhasználásuk tovább tarthat az elavult elemek tudatában is, de idővel a cserealkatrészek miatt a felhasználó szintén a váltásban érdekelt jellemzően 3-5 évben határoznám meg.

A tévék esete a legjobb, hiszen szélsőséges eseteket kivéve 5-8 évet kibírnak, és a mechanikus javítások bár költségesek azért ez az időszak kitolható akár 10 évre is, ami az előző kettő típushoz képest kimagasló, bár a felhasználási körülmények is lényegesen különböznek.

Végezetül egy pár szó a cikk elején látható képről. Azért készítettem, hogy szemléltessem a bejegyzés tartalmát, azaz az élettartam csökkenést. A képen látható „okos” mobilt másfél éve vettem 50.000 Ft-ért és mint az látható a külseje nagymértékben roncsolódott a hétköznapi (!) használattól. Kevésbé tudom bemutatni az egyéb hardveres hibáit, de a használhatatlan jelző szerintem jól körülírja az állapotát, hiszen telefonálásra már nem lehet használni a folyamatos fagyás miatt, de az okosfunkciók sem működnek általam ismeretlen okok miatt. A másfél év azt jelenti, hogy havi szinten majdnem 2.800 Ft-ba került a készülék, ami az eredményeket nézve szerintem elfogadhatatlan.

Remélem érdekesnek találtad a bejegyzésem!

Tetszett a bejegyzés?