Manapság már szinte kötelező tartozékává vált a háztartásoknak a router vagy magyar elnevezésén „útválasztó” használata. Egy hálózat kiépítésére vagy az internet megosztására elengedhetetlen egy jól tervezett router használata, aminek biztosítania kell a megfelelő sebességet és lefedettséget. Bár a hagyományos hálózati kábellel a legegyszerűbb a kiépítés, manapság inkább a WIFI került előtérbe, hiszen a vezeték nélküli hálózatnál nem kell kábeleket vezetgetni és ráadásul lényegesen kényelmesebben használhatóak a különböző eszközök, nem beszélve arról, hogy az „okos” mobilok és tabletek csak ezzel a megoldással képesek az otthoni hálózatra kapcsolódni.

Single vagy dual band?

Alapesetben a router 2.4 GHz-en üzemel, amivel az a probléma, hogy manapság rengeteg eszköz szintén ezen a frekvencián kommunikál (pl.: egér). Azonos frekvenciák sajnos zavarják egymást, ami lényeges jelveszteséggel ezáltal sebességcsökkenéssel jár. Ide tartozik a tipikus panelház eset, amikor egymás melletti lakásokban működő WIFI-k elnyomják egymást, ezáltal rontva az optimális lefedettséget. Bár a frekvenciatartományt csatornákra képes osztani (jellemzően 14 db) a router, még így sem garantálható a normális üzem („MIMO” ezen segíthet).

Az előbb leírt jelenség miatt találták ki a „dual-band routert” amely a 2.4 GHz-en kívül 5 GHz-es tartományban is képes a jeltovábbításra ráadásul utóbbi frekvenciát lényegesen kevesebben használják, tehát kevesebb a zavaró tényező. Persze nem ilyen rózsás a helyzet, mivel jelenleg még nagyon kevés készülék támogatja az 5 GHz-es tartományt, bár ez utóbbi orvosolható egy külső egység csatlakoztatásával, egy tablet vagy mobilnál ez nem megoldható (hacsak nem gyárilag támogatja a két frekvenciatartományt).

Amennyiben a dual mellett döntünk, feltétlenül figyeljük rá, hogy csak szimultán kétsávos (Simultaneous dual-band) eszközt válasszunk, mert különben csak az egyik frekvenciát tudjuk egyszerre használni (csak kevés esetben optimális).

150 vagy 300 mbps?

A WIFI szabványos 802.11 számozás után található betűjel a mérvadó. A „b” korszerűtlen csak 11 mbps sebességre képes, a „g” gyorsabb internetsebességnél szintén korszerűtlen csak 56 mbps sebességre képes, az „n” a csúcskategória ezen belül is két elterjedt változat van a 150 mbps és 300 mbps sebességet kínáló router. Utóbbinál a 150 mbps kicsivel több, mint 18 MB/s sebességet kínál, amíg a 300 mbps 37.5 MB/s sebességre képes. Persze ezek az értékek lényegesen labor körülményeket takarnak, hiszen a „valós” életben rengeteg minden befolyásolja a sávszélességet.

Mire figyeljünk?

A kiépítéskor nagyon fontos figyelembe venni, hogy mekkora teret szeretnénk lefedni, illetve az adott szobák vagy emeletek között mekkora a szigetelés. Ez a terület elég holtpont, mivel normális mérőszámot nem tudok mondani, az egyes készülékek összehasonlításához. Kis területre elég lehet egy egyantennás változat, de egy-egy fal normális jelátviteléhez már szükséges lehet kettő illetve három antennával rendelkező router. Bár különböző segédmegoldásokkal növelhető a jelerősség, érdemes olyan készülékben gondolkodni, amelynek „MIMO” (Multiple Input, Multiple Output) képes, illetve az antennacserélhetőség is jól jöhet (erősebb antenna beszereléséhez).

Szerintem ezekre a fontos tényezőkre érdemes odafigyelni, mivel a WIFI nagyobb teret hódít, mint a hagyományos LAN, ezért ez a bejegyzés is inkább a vezeték nélküli technológiával foglalkozott. Egyéb igényeknél szóba jöhet az USB támogatottság is.

Remélem tudtam segíteni, kérdés esetén állok rendelkezésre.

Tetszett a bejegyzés?

Csatlakozz a kütyü tesztek blog facebook közösségéhez!