Korábban már írtam a HDD és SSD-ről, de konkrétan nem fogalmaztam meg, mikor érdemes váltani a régebbi merevlemezről (HDD) az egyre jobban elterjedő SSD-re. Számtalan érv szól a „szilárdtest-meghajtó” (Solid State Drive) mellett, de a lényegesen magasabb árazásuk, még mindig gátat szab a gyors elterjedésnek, bár egyre olcsóbban hozzá lehet jutni egyre nagyobb tárhelyet kínáló eszközökhöz.

Nem megszokott módon először a hátrányokkal kezdem. A HDD-k esetében manapság már minimum 250 GB tárhelyet kínáló típusok érhetőek el, SSD-nél még mindig „csak” 60-120-250 GB-os darabokról beszélhetünk (persze van nagyobb is, de azok már majdnem egy teljes számítógép árába kerülnek). Árazás tekintetében egy GB (gigabájt) kapacitásra levetítve a két fajta tárolóeszközt összehasonlítva lényeges az eltérés, az SSD többszörös áron kínál egy GB tárkapacitást. A másik hátránya – mert szerencsére csak kettő van – az újraírás kapacitása, ami egy SSD esetében korlátozott. Egy márkásabb darabnál több millió ciklusról beszélhetünk, de egy olcsóbb esetében pár százezerről. Egyik eszköznél sincs örök élet, de a szilárdtest-meghajtót lényegesen kevesebbszer írhatjuk újra, mint egy HDD-t.

A hátrányokat olvasva, sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy miért is éri meg akkor SSD-re váltani. Erre egyszerű válaszolni, mivel a HDD-vel szemben rengeteg előnye van:

-          Nincs mozgó alkatrész

-          Az előzőek miatt gyorsabb betöltés „indulási idő”, nincs felpörgési időszak

-          Szintén az előzőek miatt kevésbé sérülékeny, a mechanikai igénybevételnek jobban ellenáll (pl.: rázkódás)

-          Alacsony áramfelvétel (notebookok esetében hosszabb üzemidőt biztosít)

-          Gyorsabb írási és olvasási sebesség

-          Egyenletesebb teljesítmény

-          Kisebb tömeg és méret

-          Szélsőséges hőmérsékleti tartományban is megbízható működés (-40 – 80 °C)

-          Hangtalan

Teljes adattárolásra még nem ajánlom az SSD-t és erről főleg az árazása tehet, hiszen több száz gigabájt adat esetében költségesebb egy HDD-vel szemben. A különböző hibrid megoldások viszont kellő erőtöbbletet kínálnak, ami miatt érdemes elgondolkodni egy SSD beszerzésén. Ilyen esetekben két meghajtót kell használni, a főpartíciónak az SSD-t (rendszermeghajtó) és a konkrét adattárolása (film, zene, programtelepítő, stb.) a HDD-t. Egy asztali számítógépnél könnyen kivitelezhető, de egy notebooknál lemondással járhat (már ha van lehetőség egy másodlagos adattároló beépítésére), hiszen alapesetben csak egy meghajtónak van szabad helye a készülékben. Utóbbira jó megoldás az optikai meghajtó helyére beépíteni egy adaptert/átalakítót - korábban ITT írtam róla.

Egy SSD használata érezhető erőtöbbletet nyújt, a rendszerbetöltés idejét nagymértékben csökkenti, és az adatfeldolgozást is lényegesen gyorsítja. Egy 120 GB-os SSD már megfelelő tárkapacitást nyújt ahhoz, hogy az alap operációs rendszer üzembiztosan működjön és mellette még elég tárhely maradjon a különböző programok futtatásához. A gyorsaságon kívül még fontos tényező, hogy kevés energiát igényel, ez egy konkrét notebook esetében akár 30 perccel megnöveli az üzemidőt – persze csak akkor, hogyha a hibrid megoldásnál a HDD nincs használva.

Remélem sikerült bemutatnom, hogy mikor és hogyan érdemes SSD-t vásárolni. A hibrid szóhasználatom nem egyenértékű a piacon kapható különböző hibrid merevlemezekkel. Az ártáblázatban szereplő értékeket nyílt információkból gyűjtöttem, az ábrát csak a jobb összehasonlíthatóságért készítettem, nem tekinthető hivatalos állásfoglalásnak (a márkamegjelölést ezen okokból nélkülöztem).

Tetszett a bejegyzés?

Csatlakozz a kütyü tesztek blog facebook közösségéhez!