Gyakran ismételt kérdések

Korábban már írtam a HDD és SSD-ről, de konkrétan nem fogalmaztam meg, mikor érdemes váltani a régebbi merevlemezről (HDD) az egyre jobban elterjedő SSD-re. Számtalan érv szól a "szilárdtest-meghajtó" (Solid State Drive) mellett, de a lényegesen magasabb árazásuk, még mindig gátat szab a gyors elterjedésnek, bár egyre olcsóbban hozzá lehet jutni egyre nagyobb tárhelyet kínáló eszközökhöz.

Nem megszokott módon először a hátrányokkal kezdem. A HDD-k esetében manapság már minimum 250 GB tárhelyet kínáló típusok érhetőek el, SSD-nél még mindig "csak" 60-120-250 GB-os darabokról beszélhetünk (persze van nagyobb is, de azok már majdnem egy teljes számítógép árába kerülnek). Árazás tekintetében egy GB (gigabájt) kapacitásra levetítve a két fajta tárolóeszközt összehasonlítva lényeges az eltérés, az SSD többszörös áron kínál egy GB tárkapacitást. A másik hátránya - mert szerencsére csak kettő van - az újraírás kapacitása, ami egy SSD esetében korlátozott. Egy márkásabb darabnál több millió ciklusról beszélhetünk, de egy olcsóbb esetében pár százezerről. Egyik eszköznél sincs örök élet, de a szilárdtest-meghajtót lényegesen kevesebbszer írhatjuk újra, mint egy HDD-t.

A hátrányokat olvasva, sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy miért is éri meg akkor SSD-re váltani. Erre egyszerű válaszolni, mivel a HDD-vel szemben rengeteg előnye van:

Az SD (Secure Digital) egy memóriakártya, amelynek többfajta változata van méret és tárterület szempontjából. 2000-ben hozták létre és az azóta eltelt több mint egy évtized alatt egy meghatározó tárolóeszközzé vált. Manapság sokrétű felhasználása miatt, megtalálható a mobilok, tabletek és fényképezőgépek memóriamoduljaként, illetve számtalan eszközbe építettek és építenek SD kártya olvasót (pl.: notebook, TV, nyomtató, stb.).

Az eltérő méretű készülékek miatt a normál mellett még két különböző méretű kártya került kialakításra. 2003-ban az alapszabványt követve méretben kisebb "mini" majd rá két évre a lényegesen jobban elterjedt "micro" méretűt hoztak létre. Utóbbi található meg szinte minden tablet és mobiltelefonban bővítőmemória szerepében. A különböző méretek szerencsére kialakításban kompatibilisek maradtak felfelé adapter használatával - tehát micro - mini - normál.

A fejlődő technika révén az okosmobilok elterjedésével megnőtt az igény a különböző sávszélességű internetkapcsolatra. A három nagy hazai szolgáltató kínálatában egyaránt megtalálható különböző csomagok, amelyek egy fix adatmennyiséget tartalmaznak. A verseny erősnek mondható a szolgáltatás színvonala és az árazás tekintetében is.

A mobilinternetnél nem sebességet vásároljuk meg, hanem az adatmennyiséget és ez lényegesen megkülönbözteti a vezetékes hálózatokhoz képest akárcsak a lefedettség.

A GPRS-től a 4G-ig hosszú út vezetett, és a kezdetben alig 53 kbit/s sebesség mára akár 326 Mbit/s is lehet, legalábbis maximális névértéket tekintve. Ez a különbség számadatokkal alátámasztva a 4G más néven LTE majdnem 6300-szor gyorsabb sebességet jelent. Persze a valóság nem ennyire egyértelmű, mivel a leggyorsabb internetet kínáló Telenor is csak 150 Mbit/s értéket határoz meg, de a különbség még így is jelentős.

A csúcshálózat, azaz a 4G technológia területén csak a Telenor és a Telekom versenyez és fejleszt, jelenleg főleg a nagyobb városokban érhető el.

A fő kihívást és egyben a problémát a lefedettség jelenti, mivel nem megfelelő jelerősség esetén csak a lassabb internetkapcsolat érhető el, aminek a használat során egyértelmű jelei vannak - percek telnek egy-egy oldal betöltésénél. Ezen a területen vezet a Vodafone, mivel leírása alapján Magyarországon 98.3%-os a 3G hálózat lefedettsége.

GPRS - EDGE - 3G - HSUPA - HSDPA - HSPA+ - 4G (LTE)

A felállás nem feltétlenül ennyire egyszerű, mivel a mobilkészülék minden esetben a legjobb, leggyorsabbra próbál felcsatlakozni az adott lehetőségeken belül, de gyakran csak az EDGE érhető el, ami az alap internetezéshez lassú, időigényes megvárni mire betölt egy weboldalt. A GPRS szinte mindenhol elérhető, még akár pincékben is, de a teljesítménye egy mai okostelefonhoz kevés, szinte használhatatlan.

Számtalan tényező befolyásolja a számítógépünk gyorsaságát, de egy mobil illetve tablet esetében is hasonló faktorok okozzák a "belassulást". Arról már korábban is írtam, hogy a CPU és a RAM a folyamatok elvégzésének sebességét nagyban befolyásolják, ezáltal ezeknek a terheltsége kulcsszerepet játszik a lassú vagy belassuló számítógépnek. Egy kellően karbantartott gép esetében nem kell attól tartanunk, hogy lassulna, viszont hogyha hagyjuk, hogy a programok "átvegyék" az irányítást akkor sok kellemetlen meglepetéssel találkozhatunk.

Első körben nézzük a hardveres, azaz a fizikai eszközöket, amelyek a sebességet lényegesen befolyásolják. A CPU határozza meg leginkább azt, hogy milyen gyorsan képes egy folyamatot (programot) elvégezni/futtatni a számítógépünk. A RAM a processzort támogatja, túl alacsony tárolókapacitás esetén hátráltathatja a feldolgozásnak a sebességét. A HDD az adatállományok betöltésénél játszik kulcsszerepet, egy elavult háttértár nagymértékben lassíthatja a program adatállományának az elérését. A trió leggyengébb láncszeme minden esetben lassító tényező, ezért érdemes úgy választanunk, hogy az erőviszonyok megegyezzenek.

A HDD (hard disk drive) korábbi nevén winchester az adatok tárolására szolgáló eszköz. Az otthoni felhasználásra legelterjedtebb a 2.5" és 3.5" méret. Léteznek külső és belső használatúak, utóbbi a számítógép, notebookba kerül beépítésre, amíg az előbbi hordozható több eszközre könnyen rácsatlakoztatható. A beépíthetőek általában SATA (I, II, III) csatlakozásúak, a hordozhatóak esetében a lassabb USB áll rendelkezésre. Az 5400 vagy 7200 fordulattal pörgő lemezek az olvasófej miatt sérülékenyek.

A HDD modern megfelelője az SSD (Solid State Drive), amelynek technológiája nem tartalmaz mozgó egységet ezért kevésbé sérülékeny. Az adathozzáférés mechanikai olvasófej hiánya miatt egyenletesebb és gyorsabb, mint a merevlemezek esetében és halkabb. Lényegesen drágább a hagyományos HDD-vel szemben, ezért főleg több tároló esetén használják rendszermeghajtónak. Hátránya, hogy korlátozottak az újraírások száma.