Gyakran ismételt kérdések

Érdekes kérdést vet fel a különböző nyomkövető szolgáltatások, hiszen ezzel bármikor lekövethető, ki merre járt, egy kevés ismerettel még az is kikövetkeztethető, hogy mit csinált. Az okostelefonok nem csak internetböngészésre képesek, számtalan funkciójuk többek között a helyzetmeghatározásra is alkalmasak. A félelmek ezen a területen nem alaptalanok, hiszen ezzel letérképezhető a különböző szokásaink, viszont hasznosnak is bizonyulhat rengeteg esetben.

A WindowsPhone-t nem ismerem, de az Android (Google) és az iOS (Apple) képes nyomon követni a felhasználókat okostelefonjuk illetve táblagépükkel. Persze jelenleg ezt a szolgáltatást a felhasználó aktiválhatja illetve kikapcsolhatja, tehát azért nem akkora a baj, de maga a funkciónak a megléte sokakat - köztük engem is - megriaszthat.

Gondolom, senkinek sem mondok azzal újat, hogy a mai gyártók termékei nem örökéletűek, másodlagos szempont az élettartam ezért nem is készülnek tartós készülékek. Persze utóbbi érthető, hiszen a gyártóknak nem érdekük az "örökélet", a mesterséges fogyasztásgenerálás sokkal kifizetőbb a számukra - nekünk meg bosszantó. A különböző technikai eszközök ezen a téren kimagasló értékromlással bírnak és az árukat tekintve azért ez egy kicsit dühítő.

A legmodernebb eszközök még jó esetben sem tekinthetőek "jó befektetésnek", hiszen értékromlásuk a kocsikkal vetekszik, persze arányosítva. A mobilok és tabletek elértéktelenedése hihetetlen gyors, de a notebookok is határozottan vesztenek az eredeti értékükből. A különböző "okos" tévék esetében viszonylag jobb a helyzet, de azért itt sem számolhatunk a régi televíziók hosszú élettartalmával.

Nem akarok vitát kezdeményezni a prémiumtermékek árazásával kapcsolatban, de azért többnyire megállapítható, hogy ezek a termékek valamivel jobban tartják az értéküket, legalábbis lassabb az értékromlásuk, mint egy közép illetve alsókategóriás kütyü esetében. Persze a technika fejlődése azért itt is közrejátszik, hiszen nem feltétlenül éri meg egy drága prémiumkészüléket vásárolni, mivel tudás szinten gyorsan veszít az értékéből.

Korábban már írtam a HDD és SSD-ről, de konkrétan nem fogalmaztam meg, mikor érdemes váltani a régebbi merevlemezről (HDD) az egyre jobban elterjedő SSD-re. Számtalan érv szól a "szilárdtest-meghajtó" (Solid State Drive) mellett, de a lényegesen magasabb árazásuk, még mindig gátat szab a gyors elterjedésnek, bár egyre olcsóbban hozzá lehet jutni egyre nagyobb tárhelyet kínáló eszközökhöz.

Nem megszokott módon először a hátrányokkal kezdem. A HDD-k esetében manapság már minimum 250 GB tárhelyet kínáló típusok érhetőek el, SSD-nél még mindig "csak" 60-120-250 GB-os darabokról beszélhetünk (persze van nagyobb is, de azok már majdnem egy teljes számítógép árába kerülnek). Árazás tekintetében egy GB (gigabájt) kapacitásra levetítve a két fajta tárolóeszközt összehasonlítva lényeges az eltérés, az SSD többszörös áron kínál egy GB tárkapacitást. A másik hátránya - mert szerencsére csak kettő van - az újraírás kapacitása, ami egy SSD esetében korlátozott. Egy márkásabb darabnál több millió ciklusról beszélhetünk, de egy olcsóbb esetében pár százezerről. Egyik eszköznél sincs örök élet, de a szilárdtest-meghajtót lényegesen kevesebbszer írhatjuk újra, mint egy HDD-t.

A hátrányokat olvasva, sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy miért is éri meg akkor SSD-re váltani. Erre egyszerű válaszolni, mivel a HDD-vel szemben rengeteg előnye van:

A CD (Compact Disc) azaz magyarosítva kompakt lemez bemutatása szerintem nem szükséges, hiszen mindenki ismeri, szinte mindenki használta, forradalmasította az adattárolást. Egy lemez durván 120 mm átmérőjű és 1.2 mm vastagságú, összesen körülbelül 700 MB adat tárolására képes. A technológiát már az 1970-es években kidolgozták, de az első hanglemezre 1979-ig várni kellett. 1982-ben került először kereskedelmi forgalomba és bár főleg a hanglemez utódjaként emlegették sikereit inkább adathordozóként érte el.

Kezdetben ténylegesen zeneszámok tárolására alkalmazták. 1985-ben jött a CD-ROM amit csak olvasni lehetett és 1990-ben a CD-RW ami újraírható volt.

A bevezetésével és elterjedésével megjelentek az optikai meghajtók, amelyek lassan alaptartozékává váltak a személyi számítógépeknek. A technika mélységébe nem szeretnék belemenni (mert ez nem egy szakmai blog), egy másfajta jelenségről szeretnék írni. Vajon meddig lesz még kapható CD? Manapság mennyire használt még ez a technika?

Biztos, hogy még messze van az a pont, hogy teljesen megszűnjenek a CD-k, hiszen még a mai napig kaphatóak. Az egy másik kérdés, hogy használatuk mellett már elég kevés indok szól, mivel az alternatív megoldások lényegesen jobb és stabilabb adattárolást tesznek lehetővé. Az internet széleskörű elterjedésével az online tartalmak megjelenésével, egyre jobban szorulnak a háttérbe a kompakt lemezek.

Rengeteg érvet és ellenérvet lehet felsorolni a különböző felhőszolgáltatásokkal kapcsolatban. Használatuk vitathatatlanul kényelmes megoldást kínál a különböző adataink tárolására, de a véges kapacitás illetve a költséges tárhely bővítés nagyban korlátozza a felhasználhatóságot. Biztonsággal nincs probléma, tehát nem kell félni, hogy a legféltettebb családi képeinket valaki megkaparintja, de az alacsony internetes sávszélesség komoly problémát okozhat.

Mi szól a használata mellett?

A felhőszolgáltatás egy virtuális adattár, azaz fizikailag nem kell magunkkal hordozni a különböző adattároló eszközöket és az adatainkat számtalan internetkapcsolattal rendelkező eszközön megtekinthetjük, bővíthetjük, szerkeszthetjük. Lopás, elemi kár, törés nem befolyásolja az adataink meglétét, azaz biztonságba tudhatjuk őket (pl.: családi fotók, fontosabb dokumentumok, stb.).