Gyakran ismételt kérdések

Az okostelefonok egyik előnye egyben nagy hátránya is, hiszen a sokrétű felhasználás egyik alapköve a folyamatos internetkapcsolat. Mint arról korábban írtam (ITT olvasható), Magyarországon a mobilszolgáltatóknál adatmennyiséget lehet vásárolni, azaz egy bizonyos adatfogalom után pluszdíj kerülhet felszámításra vagy a sebességet korlátozhatják - ami által szinte használhatatlanná válik az internetelérés. Érdemes jól gazdálkodni az adatokkal, az automatikus szinkronizáció, böngészés és e-mailezés gyorsan felemésztheti az internetkeretet.

A legegyszerűbb megoldás, hogyha mindig törekszünk arra, hogyha van elérhető WIFI hálózat kapcsolódunk rá (persze csak ha van hozzá engedélyünk). Ezzel elkerülhető rengeteg felesleges adatkommunikáció a mobilinternet terhére. Rengeteget spórolhatunk, hogyha kikapcsoljuk az automatikus szinkronizációt, bár ilyenkor a rendszer nem frissít több funkciót, ilyen például az e-mail, de ezt kézi indítással aktiválhatjuk.

Kerüljük a nagy adatforgalmat generáló applikációkat, legalábbis mobilinternet használatakor (pl.: skype) és videó telefonálni se ilyenkor kezdjünk. Telepítéseket és frissítéseket szigorúan tiltsuk le (erre lehetőség van az applikációk beállításánál), rengeteg helyen aktiválható, hogy csak WIFI-n legyen lehetőség ezekre.

Alapvetően egy okostelefon alaprendszere is bizonyos mennyiségű forgalmat generál, de ezzel kalkulálni kell, mivel letiltani szinte lehetetlen.

Az USB (Universal Serial Bus) egy csatlakozási megoldás, amelynek sikertörténete 1996-ig vezethető vissza. Az első 1.0 verzió központosított specifikációja bár nem terjed el néhány hibás rész miatt, viszont az 1.1 igazi sikert aratott.

Az elterjedésének egyik legfőbb indoka a sokrétű felhasználhatóság, könnyen képes adatkapcsolatot létesíteni a különböző eszközök között (pl.: nyomtató, merevlemez, telefon, stb.). A mindenki által ismert "Type A" a számítógépek elterjed USB csatlakozója, aminek formája nem változott a típusszámok növekedésével. Említésre méltó még a "Type B" amit általában nyomtatók csatlakozójaként ismerhettünk meg. A mobiloknál és fényképezőgépeknél régebben elterjed "mini USB" robosztus külsejéről ismerhető fel, de mára felváltotta a szabványos és egységes "micro USB" vékonyabb kialakítása.

1998-as megjelenésű USB 1.1 az akkori követelményeknek maradéktalanul megfelelő maximum 12 Mbit/s sebességre volt képes. Az adatállományok növekedésével szükségessé vált egy gyorsabb adatkapcsolatot biztosító szabvány, amely 2000-ben USB 2.0 néven jelent meg. Névleges maximális teljesítményével 480 Mbit/s negyvenszer gyorsabb adatmásolást tett lehetővé. A digitális korban a fényképek, filmek és különböző adatok másolására megfelelt, ráadásul kompatibilis maradt a korábbi verzióval - azaz az USB 1.1 és USB 2.0 oda-vissza használható.

Mindig megpróbálom a cikkeim elkészítésénél a költséghatékonyságot szemelőt tartani. A különböző navigáló, útvonaltervező programok esetében is érdemes az ingyenes lehetőségeket keresni, hiszen manapság már rengeteg applikáció érhető el a különböző okostelefonokra és táblagépekre, ráadásul relatív pontosan működnek.

Régebben még komoly összegeket kellett fizetni egy-egy PNA (Personal Navigation Assistant) készülékért, amelyek ráadásul másra nem voltak használhatóak és a térképszoftver frissítése is komoly pénzösszegekbe került és még mindig kerülnek. Bár vitathatatlanul sokkal pontosabb navigációra képesek, de még a TMC (Traffic Message Channel) meglétével is, könnyen dugóba kerülhettünk.

A rivális ingyenes navigálást kínáló alkalmazások rengeteg típusú készülékre elérhetőek, ráadásul számtalan többletfunkciókkal rendelkeznek. A közösségi információk gyűjtésével egy lényegesen reálisabb képet láthatunk a forgalom aktuális helyzetéről, mint egy TMC vevővel ellátott PNA esetében. Az előnyök mellett természetesen hátrányokkal is kell számolni, hiszen egy aktív GPS plusz általában erős fényerőre állított kijelző az akkut erősen igénybe veszi, ráadásul a szoftverek sajátossága, hogy mobilinterneten töltik le az aktuális térképrészletet és forgalmi információt.

Három elterjedt applikációt szeretnék bemutatni, amelyek használata sok bosszússágtól kímélheti meg az utazni vágyókat.

A HDD (hard disk drive) korábbi nevén winchester az adatok tárolására szolgáló eszköz. Az otthoni felhasználásra legelterjedtebb a 2.5" és 3.5" méret. Léteznek külső és belső használatúak, utóbbi a számítógép, notebookba kerül beépítésre, amíg az előbbi hordozható több eszközre könnyen rácsatlakoztatható. A beépíthetőek általában SATA (I, II, III) csatlakozásúak, a hordozhatóak esetében a lassabb USB áll rendelkezésre. Az 5400 vagy 7200 fordulattal pörgő lemezek az olvasófej miatt sérülékenyek.

A HDD modern megfelelője az SSD (Solid State Drive), amelynek technológiája nem tartalmaz mozgó egységet ezért kevésbé sérülékeny. Az adathozzáférés mechanikai olvasófej hiánya miatt egyenletesebb és gyorsabb, mint a merevlemezek esetében és halkabb. Lényegesen drágább a hagyományos HDD-vel szemben, ezért főleg több tároló esetén használják rendszermeghajtónak. Hátránya, hogy korlátozottak az újraírások száma.