Gyakran ismételt kérdések

A 4-es metróvonal átadásával két nagy hazai szolgáltató is bejelentette, hogy a vonalon elérhető lesz a 4G/LTE hálózat is. A hír örömteli, hiszen mint sokszor leírtam, a sebességkülönbség a 4G javára lényegesen jobb, ami már normális mobilinternetes sebességet tesz lehetővé. A Telekom közleményéből kiderül, hogy az M2 és M3 metró vonalán jelenleg is elérhető a leggyorsabb internetet kínáló LTE hálózat, de az M1-es szakaszra is kiépítik és várhatóan áprilistól használható lesz. Az új vonalra nem teljesen egyértelmű, hogy már elérhető vagy elérhető lesz, mindenesetre dolgoznak a fejlesztésen. A Telenor közleményében világosan fogalmaz, azaz március 28-tól használható a 4G a 4-es metró vonalán.

Számtalan pozitív előnye van annak, hogy a föld alatt a tömegközlekedést igénybevevő utasoknak elérhető a Magyarországon kínált leggyorsabb mobilinternet. Az online tartalmak terjedésével a megfelelő internetsebesség elengedhetetlen. Ami elsőre eszembe jutott az a rádiózás élménye, hiszen a hagyományos FM rádió megoldás a föld alatt nem igazán üzemel, viszont az új fejlesztéssel akár interneten is hallgathatjuk kedvenc csatornánkat ráadásul jó minőségben. Jómagam rádió párti vagyok, de az előre beállított YouTube lejátszás is ezáltal zökkenőmentes, főleg azoknak, akik nem szeretnek bíbelődni a zenék átmásolásával.

A 4G azaz a negyedik generációs vezeték nélküli hálózat a harmadik generációs HSDPA utódja. A különbség számottevő a sebesség, vagyis az adatátvitel szempontjából, hiszen a 4G (LTE) elméleti szinten közel 326 Mbit/s sebességre képes. Korábban már írtam a mobilinternetről röviden, ezért most a technikai részével nem foglalkoznék, egy másfajta jelenségről szeretnék írni.

Nehéz hátrányokról beszélni, hiszen hihetetlen gyors netezést tesz lehetővé ez a kapcsolódási forma, ami a mobil, tablet és számítógép esetében is maximális kényelmet biztosít. A sebesség pedig sokat számít és ezt volt szerencsém megtapasztalni, hiszen végre beszereztem egy 4G-re képes okostelefont.

Javarészt Budapesten netezek, és itt lényegében 100%-os a lefedettség, vadászom a szürke zónákat, de eddig még nem találtam olyan pontot, ahol nincs LTE felirat. Persze azt nem állítom, hogy teljes térerővel, de nálam ez nem mérvadó, hiszen így is, úgy is a maximális sebességet kapom (díjcsomagom miatt). A használata mindenképp furcsa, hiszen az oldalak betöltésére nem kell órákat várni, másodpercek alatt megvan, illetve a letöltés is száguld - bár szerintem utóbbi irreleváns, hiszen ki az aki mobilinternet terhére tölt le applikációkat. Nincs akadás, tiszta a jelvétel, ami magával vonz több negatív hatást is, amivel nem számoltam, és szerintem sokan nem számolnak. Utóbbiról szeretnék írni, hogy senkit ne érjen váratlanul.

A megnövekedett sebesség azt jelenti, hogy nagyobb adatforgalmat tudunk generálni. Mint arról korábban írtam, hazánkban főleg adatcsomagokat lehet vásárolni (előfizetni), tehát bizonyos adatmennyiséget tudunk egy hónapban felhasználni, ha a keretet túllépjük, a szolgáltatók drasztikusan csökkentik a sávszélességet, azaz az LTE pozitív hatásai már nem érvényesülhetnek.

Korábban a "hagyományos internetelérésre" körülbelül 250 MB (megabájt) adatfogalmat használtam, nem vagyok nagyétkű böngészés és navigációra használom főként az internetet (és persze Viber). Bevallom őszintén nem számoltam az LTE által nyújtott sebességgyarapodással, vagyis azzal, hogy megváltoznak az internetezési szokásaim. Utóbbi nagyon fontos, hiszen nem csak én járhatok így, tehát a módosult szokások lényegesen befolyásolják az adatforgalmat, azaz a költségeket.

Mi az összefüggés?

Az okostelefonok egyik előnye egyben nagy hátránya is, hiszen a sokrétű felhasználás egyik alapköve a folyamatos internetkapcsolat. Mint arról korábban írtam (ITT olvasható), Magyarországon a mobilszolgáltatóknál adatmennyiséget lehet vásárolni, azaz egy bizonyos adatfogalom után pluszdíj kerülhet felszámításra vagy a sebességet korlátozhatják - ami által szinte használhatatlanná válik az internetelérés. Érdemes jól gazdálkodni az adatokkal, az automatikus szinkronizáció, böngészés és e-mailezés gyorsan felemésztheti az internetkeretet.

A legegyszerűbb megoldás, hogyha mindig törekszünk arra, hogyha van elérhető WIFI hálózat kapcsolódunk rá (persze csak ha van hozzá engedélyünk). Ezzel elkerülhető rengeteg felesleges adatkommunikáció a mobilinternet terhére. Rengeteget spórolhatunk, hogyha kikapcsoljuk az automatikus szinkronizációt, bár ilyenkor a rendszer nem frissít több funkciót, ilyen például az e-mail, de ezt kézi indítással aktiválhatjuk.

Kerüljük a nagy adatforgalmat generáló applikációkat, legalábbis mobilinternet használatakor (pl.: skype) és videó telefonálni se ilyenkor kezdjünk. Telepítéseket és frissítéseket szigorúan tiltsuk le (erre lehetőség van az applikációk beállításánál), rengeteg helyen aktiválható, hogy csak WIFI-n legyen lehetőség ezekre.

Alapvetően egy okostelefon alaprendszere is bizonyos mennyiségű forgalmat generál, de ezzel kalkulálni kell, mivel letiltani szinte lehetetlen.

Az SD (Secure Digital) egy memóriakártya, amelynek többfajta változata van méret és tárterület szempontjából. 2000-ben hozták létre és az azóta eltelt több mint egy évtized alatt egy meghatározó tárolóeszközzé vált. Manapság sokrétű felhasználása miatt, megtalálható a mobilok, tabletek és fényképezőgépek memóriamoduljaként, illetve számtalan eszközbe építettek és építenek SD kártya olvasót (pl.: notebook, TV, nyomtató, stb.).

Az eltérő méretű készülékek miatt a normál mellett még két különböző méretű kártya került kialakításra. 2003-ban az alapszabványt követve méretben kisebb "mini" majd rá két évre a lényegesen jobban elterjedt "micro" méretűt hoztak létre. Utóbbi található meg szinte minden tablet és mobiltelefonban bővítőmemória szerepében. A különböző méretek szerencsére kialakításban kompatibilisek maradtak felfelé adapter használatával - tehát micro - mini - normál.

Az USB (Universal Serial Bus) egy csatlakozási megoldás, amelynek sikertörténete 1996-ig vezethető vissza. Az első 1.0 verzió központosított specifikációja bár nem terjed el néhány hibás rész miatt, viszont az 1.1 igazi sikert aratott.

Az elterjedésének egyik legfőbb indoka a sokrétű felhasználhatóság, könnyen képes adatkapcsolatot létesíteni a különböző eszközök között (pl.: nyomtató, merevlemez, telefon, stb.). A mindenki által ismert "Type A" a számítógépek elterjed USB csatlakozója, aminek formája nem változott a típusszámok növekedésével. Említésre méltó még a "Type B" amit általában nyomtatók csatlakozójaként ismerhettünk meg. A mobiloknál és fényképezőgépeknél régebben elterjed "mini USB" robosztus külsejéről ismerhető fel, de mára felváltotta a szabványos és egységes "micro USB" vékonyabb kialakítása.

1998-as megjelenésű USB 1.1 az akkori követelményeknek maradéktalanul megfelelő maximum 12 Mbit/s sebességre volt képes. Az adatállományok növekedésével szükségessé vált egy gyorsabb adatkapcsolatot biztosító szabvány, amely 2000-ben USB 2.0 néven jelent meg. Névleges maximális teljesítményével 480 Mbit/s negyvenszer gyorsabb adatmásolást tett lehetővé. A digitális korban a fényképek, filmek és különböző adatok másolására megfelelt, ráadásul kompatibilis maradt a korábbi verzióval - azaz az USB 1.1 és USB 2.0 oda-vissza használható.