Gyakran ismételt kérdések

A 4G azaz a negyedik generációs vezeték nélküli hálózat a harmadik generációs HSDPA utódja. A különbség számottevő a sebesség, vagyis az adatátvitel szempontjából, hiszen a 4G (LTE) elméleti szinten közel 326 Mbit/s sebességre képes. Korábban már írtam a mobilinternetről röviden, ezért most a technikai részével nem foglalkoznék, egy másfajta jelenségről szeretnék írni.

Nehéz hátrányokról beszélni, hiszen hihetetlen gyors netezést tesz lehetővé ez a kapcsolódási forma, ami a mobil, tablet és számítógép esetében is maximális kényelmet biztosít. A sebesség pedig sokat számít és ezt volt szerencsém megtapasztalni, hiszen végre beszereztem egy 4G-re képes okostelefont.

Javarészt Budapesten netezek, és itt lényegében 100%-os a lefedettség, vadászom a szürke zónákat, de eddig még nem találtam olyan pontot, ahol nincs LTE felirat. Persze azt nem állítom, hogy teljes térerővel, de nálam ez nem mérvadó, hiszen így is, úgy is a maximális sebességet kapom (díjcsomagom miatt). A használata mindenképp furcsa, hiszen az oldalak betöltésére nem kell órákat várni, másodpercek alatt megvan, illetve a letöltés is száguld - bár szerintem utóbbi irreleváns, hiszen ki az aki mobilinternet terhére tölt le applikációkat. Nincs akadás, tiszta a jelvétel, ami magával vonz több negatív hatást is, amivel nem számoltam, és szerintem sokan nem számolnak. Utóbbiról szeretnék írni, hogy senkit ne érjen váratlanul.

A megnövekedett sebesség azt jelenti, hogy nagyobb adatforgalmat tudunk generálni. Mint arról korábban írtam, hazánkban főleg adatcsomagokat lehet vásárolni (előfizetni), tehát bizonyos adatmennyiséget tudunk egy hónapban felhasználni, ha a keretet túllépjük, a szolgáltatók drasztikusan csökkentik a sávszélességet, azaz az LTE pozitív hatásai már nem érvényesülhetnek.

Korábban a "hagyományos internetelérésre" körülbelül 250 MB (megabájt) adatfogalmat használtam, nem vagyok nagyétkű böngészés és navigációra használom főként az internetet (és persze Viber). Bevallom őszintén nem számoltam az LTE által nyújtott sebességgyarapodással, vagyis azzal, hogy megváltoznak az internetezési szokásaim. Utóbbi nagyon fontos, hiszen nem csak én járhatok így, tehát a módosult szokások lényegesen befolyásolják az adatforgalmat, azaz a költségeket.

Mi az összefüggés?

Normális videoszerkesztő programot találni nem egyszerű, főleg olyat, amellyel egy kezdő is könnyedén elboldogul. Profi programokból nincs hiány, de ezek többnyire angol nyelvűek és használatukhoz szükséges egy alaptudás a vágás és animációk területén, ráadásul egy-egy licencért horribilis összegeket kérnek el a gyártók. Többnyire egy átlagos felhasználónak nincs szüksége profi programra, a családi videók szerkesztéséhez illetve YouTube-ra szánt tartalmakhoz elég egy egyszerű videoszerkesztő program is.

Létezik egy kevésbé ismert szerkesztő program, amely ingyenes, magyar nyelvű és még a használata is egyszerű - kezdőknek kifejezetten ajánlott. A Movie Maker a Microsoft terméke és Windows operációs rendszer alatt érhető el (WIN7, WIN8, WIN 8.1). A következőkben felületesen bemutatom a program egyes tulajdonságait.

Nagy előnye, hogy a profi programokkal ellentétben a Movie Maker relatív gyenge hardveres tulajdonságokkal rendelkező számítógépen is futtatható - bár gyengébb számítógépnél a feldolgozás és az utasítás végrehajtás lényegesen lassulhat. Minimális rendszerkövetelménynek 1.6 GHz-es Pentium 4 processzor, 1 GB RAM, DirectX 9.0c és Shader Model 2 támogató grafikus kártya van meghatározva - de érdemes ennél erősebb specifikációjú gépet használni.

A címben szereplő kérdés érdekes, de nem egyszerű megválaszolni. Nem csak hazai vonatkozásban drágák az "okos" készülékek, külföldön bár valamennyivel olcsóbbak még így is jelentős összegeket képviselnek. Sokszor találkozom azzal a kijelentéssel, hogy "túlárazottak" ezek a készülékek, amellyel valamelyest egyet is értek. Konkrétan nem az előállítás költségéről vagy az egyéb járulékos kiadásokról szeretnék írni, egyszerűen a magyar viszonyokra szeretném rávezetni az árazás kérdését.

Két fontos pillére van az árkalkulációnak - és ez márkától független - az egyik az árfolyam a másik az általános forgalmi adó, azaz ÁFA.

Miért számít az árfolyam?

Gondolom, senkinek nem írok azzal újat, hogy a különböző technikai eszközök (pl.: notebook, tablet, mobil, stb.) legtöbbje külföldről származik. Ezeknek a megvételét a hazai forgalmazók nem forintban, hanem valamely külföldi ország fizetőeszközével teljesítik. Minden egyéb tényezőtől eltekintve (pl.: árrés, behozatal költség, stb.) az egyik legmeghatározóbb az árazásban a forint árfolyama. A hazai fizetőeszköz (forint) gyengülése drágulást jelent, amit a kereskedők/forgalmazók keményen meg is jelentetnek az árképzésükben.

A számok nyelvére lefordítva a következőt jelenti dollárral számolva.

Az okostelefonok egyik előnye egyben nagy hátránya is, hiszen a sokrétű felhasználás egyik alapköve a folyamatos internetkapcsolat. Mint arról korábban írtam (ITT olvasható), Magyarországon a mobilszolgáltatóknál adatmennyiséget lehet vásárolni, azaz egy bizonyos adatfogalom után pluszdíj kerülhet felszámításra vagy a sebességet korlátozhatják - ami által szinte használhatatlanná válik az internetelérés. Érdemes jól gazdálkodni az adatokkal, az automatikus szinkronizáció, böngészés és e-mailezés gyorsan felemésztheti az internetkeretet.

A legegyszerűbb megoldás, hogyha mindig törekszünk arra, hogyha van elérhető WIFI hálózat kapcsolódunk rá (persze csak ha van hozzá engedélyünk). Ezzel elkerülhető rengeteg felesleges adatkommunikáció a mobilinternet terhére. Rengeteget spórolhatunk, hogyha kikapcsoljuk az automatikus szinkronizációt, bár ilyenkor a rendszer nem frissít több funkciót, ilyen például az e-mail, de ezt kézi indítással aktiválhatjuk.

Kerüljük a nagy adatforgalmat generáló applikációkat, legalábbis mobilinternet használatakor (pl.: skype) és videó telefonálni se ilyenkor kezdjünk. Telepítéseket és frissítéseket szigorúan tiltsuk le (erre lehetőség van az applikációk beállításánál), rengeteg helyen aktiválható, hogy csak WIFI-n legyen lehetőség ezekre.

Alapvetően egy okostelefon alaprendszere is bizonyos mennyiségű forgalmat generál, de ezzel kalkulálni kell, mivel letiltani szinte lehetetlen.

A fejlődő technika révén az okosmobilok elterjedésével megnőtt az igény a különböző sávszélességű internetkapcsolatra. A három nagy hazai szolgáltató kínálatában egyaránt megtalálható különböző csomagok, amelyek egy fix adatmennyiséget tartalmaznak. A verseny erősnek mondható a szolgáltatás színvonala és az árazás tekintetében is.

A mobilinternetnél nem sebességet vásároljuk meg, hanem az adatmennyiséget és ez lényegesen megkülönbözteti a vezetékes hálózatokhoz képest akárcsak a lefedettség.

A GPRS-től a 4G-ig hosszú út vezetett, és a kezdetben alig 53 kbit/s sebesség mára akár 326 Mbit/s is lehet, legalábbis maximális névértéket tekintve. Ez a különbség számadatokkal alátámasztva a 4G más néven LTE majdnem 6300-szor gyorsabb sebességet jelent. Persze a valóság nem ennyire egyértelmű, mivel a leggyorsabb internetet kínáló Telenor is csak 150 Mbit/s értéket határoz meg, de a különbség még így is jelentős.

A csúcshálózat, azaz a 4G technológia területén csak a Telenor és a Telekom versenyez és fejleszt, jelenleg főleg a nagyobb városokban érhető el.

A fő kihívást és egyben a problémát a lefedettség jelenti, mivel nem megfelelő jelerősség esetén csak a lassabb internetkapcsolat érhető el, aminek a használat során egyértelmű jelei vannak - percek telnek egy-egy oldal betöltésénél. Ezen a területen vezet a Vodafone, mivel leírása alapján Magyarországon 98.3%-os a 3G hálózat lefedettsége.

GPRS - EDGE - 3G - HSUPA - HSDPA - HSPA+ - 4G (LTE)

A felállás nem feltétlenül ennyire egyszerű, mivel a mobilkészülék minden esetben a legjobb, leggyorsabbra próbál felcsatlakozni az adott lehetőségeken belül, de gyakran csak az EDGE érhető el, ami az alap internetezéshez lassú, időigényes megvárni mire betölt egy weboldalt. A GPRS szinte mindenhol elérhető, még akár pincékben is, de a teljesítménye egy mai okostelefonhoz kevés, szinte használhatatlan.