Gyakran ismételt kérdések

A készülékbiztosítások közül különböző fajtájú csomagok érhetőek el a havidíjas előfizetők részére a három nagy telefonszolgáltató cég közül kettőnél illetve különböző oldalak is kínálnak hasonló szolgáltatást. Sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy érdemes-e ilyet kötni, vagyis milyen értékhatárnál hasznos a megléte. Érvek és ellenérvek csatája, az állandó fix költség, avagy az egyszeri nagy kiadás összevetése. Baleset bárkivel történhet, de erre alapozzunk? Megpróbálok segíteni.

Miért hasznos a biztosítás?

Előre nem kalkulálható esemény, azaz véletlenszerű károsodás, rongálás, lopás bekövetkeztében kártalanítja az előfizetőt - különböző feltételek szerint - ami által komoly kiadásától/veszteségétől mentesítheti a tulajt. A csomagok két kategória bonthatóak, az egyiknél a készülékben keletkezik hiba/károsodás, amely nem a garanciális feltételek alá tartozik, a másik csoport épül az előbbire, azaz csak kiegészül azzal, hogy az eltulajdonítás ellen is véd. Törés, folyadék és lopás három párosa, amiktől minden tulaj félhet és költséges kiadásokat jelenthet, ezek ellen nyújt biztonságot a biztosítás.

Mikor éri meg?

A biztosításnak van egy havidíja és rengeteg feltétele illetve káresemény vagy lopás után önrész is szükségeltetik. A havidíj és önrész mértéke a készülék újkori állapota szerinti kiskereskedelmi (eladási) ára a mértékadó, általában különböző sávos megoldásokkal kínálják a különböző verziókat. Készülék válogatja, hogy mikor éri meg és persze a felhasználó/vásárló igényei és felhasználása sem elhanyagolható.

A Telekom kínálatát vizsgáltam és a sávos elosztásból az első két kategóriával most nem foglalkoznék mivel elég egyénspecifikus. Az öt kategóriából tehát a maradék hárommal fogok foglalkozni.

Mindenkinek a készülék vásárlását követő 60. napig van lehetősége valamelyik csomag megkötésére, és utána már nem módosítható. Lemondásra bármikor lehetőség van, de értelemszerűen az előzőből kiindulva utána már újat az adott készülékre nem köthető. A biztosítás díjának nemfizetése, tartozás vagy szolgáltató váltás (esetleg kártyás kondícióra váltás) esetében értelemszerűen megszűnik a szolgáltatás.

Érdemes 24 hónappal számolni, mivel többségében egy készülék ennyi időt tölt egy felhasználónál (a felső kategóriánál 36 hónap a reális) és az értékcsökkenés is ennyi ideig indokolja a biztosítás meglétét. Maximum 5 évre köthető.

Az okostelefonok egyik előnye egyben nagy hátránya is, hiszen a sokrétű felhasználás egyik alapköve a folyamatos internetkapcsolat. Mint arról korábban írtam (ITT olvasható), Magyarországon a mobilszolgáltatóknál adatmennyiséget lehet vásárolni, azaz egy bizonyos adatfogalom után pluszdíj kerülhet felszámításra vagy a sebességet korlátozhatják - ami által szinte használhatatlanná válik az internetelérés. Érdemes jól gazdálkodni az adatokkal, az automatikus szinkronizáció, böngészés és e-mailezés gyorsan felemésztheti az internetkeretet.

A legegyszerűbb megoldás, hogyha mindig törekszünk arra, hogyha van elérhető WIFI hálózat kapcsolódunk rá (persze csak ha van hozzá engedélyünk). Ezzel elkerülhető rengeteg felesleges adatkommunikáció a mobilinternet terhére. Rengeteget spórolhatunk, hogyha kikapcsoljuk az automatikus szinkronizációt, bár ilyenkor a rendszer nem frissít több funkciót, ilyen például az e-mail, de ezt kézi indítással aktiválhatjuk.

Kerüljük a nagy adatforgalmat generáló applikációkat, legalábbis mobilinternet használatakor (pl.: skype) és videó telefonálni se ilyenkor kezdjünk. Telepítéseket és frissítéseket szigorúan tiltsuk le (erre lehetőség van az applikációk beállításánál), rengeteg helyen aktiválható, hogy csak WIFI-n legyen lehetőség ezekre.

Alapvetően egy okostelefon alaprendszere is bizonyos mennyiségű forgalmat generál, de ezzel kalkulálni kell, mivel letiltani szinte lehetetlen.

A fejlődő technika révén az okosmobilok elterjedésével megnőtt az igény a különböző sávszélességű internetkapcsolatra. A három nagy hazai szolgáltató kínálatában egyaránt megtalálható különböző csomagok, amelyek egy fix adatmennyiséget tartalmaznak. A verseny erősnek mondható a szolgáltatás színvonala és az árazás tekintetében is.

A mobilinternetnél nem sebességet vásároljuk meg, hanem az adatmennyiséget és ez lényegesen megkülönbözteti a vezetékes hálózatokhoz képest akárcsak a lefedettség.

A GPRS-től a 4G-ig hosszú út vezetett, és a kezdetben alig 53 kbit/s sebesség mára akár 326 Mbit/s is lehet, legalábbis maximális névértéket tekintve. Ez a különbség számadatokkal alátámasztva a 4G más néven LTE majdnem 6300-szor gyorsabb sebességet jelent. Persze a valóság nem ennyire egyértelmű, mivel a leggyorsabb internetet kínáló Telenor is csak 150 Mbit/s értéket határoz meg, de a különbség még így is jelentős.

A csúcshálózat, azaz a 4G technológia területén csak a Telenor és a Telekom versenyez és fejleszt, jelenleg főleg a nagyobb városokban érhető el.

A fő kihívást és egyben a problémát a lefedettség jelenti, mivel nem megfelelő jelerősség esetén csak a lassabb internetkapcsolat érhető el, aminek a használat során egyértelmű jelei vannak - percek telnek egy-egy oldal betöltésénél. Ezen a területen vezet a Vodafone, mivel leírása alapján Magyarországon 98.3%-os a 3G hálózat lefedettsége.

GPRS - EDGE - 3G - HSUPA - HSDPA - HSPA+ - 4G (LTE)

A felállás nem feltétlenül ennyire egyszerű, mivel a mobilkészülék minden esetben a legjobb, leggyorsabbra próbál felcsatlakozni az adott lehetőségeken belül, de gyakran csak az EDGE érhető el, ami az alap internetezéshez lassú, időigényes megvárni mire betölt egy weboldalt. A GPRS szinte mindenhol elérhető, még akár pincékben is, de a teljesítménye egy mai okostelefonhoz kevés, szinte használhatatlan.