Gyakran ismételt kérdések

Korábban már írtam a HDD és SSD-ről, de konkrétan nem fogalmaztam meg, mikor érdemes váltani a régebbi merevlemezről (HDD) az egyre jobban elterjedő SSD-re. Számtalan érv szól a "szilárdtest-meghajtó" (Solid State Drive) mellett, de a lényegesen magasabb árazásuk, még mindig gátat szab a gyors elterjedésnek, bár egyre olcsóbban hozzá lehet jutni egyre nagyobb tárhelyet kínáló eszközökhöz.

Nem megszokott módon először a hátrányokkal kezdem. A HDD-k esetében manapság már minimum 250 GB tárhelyet kínáló típusok érhetőek el, SSD-nél még mindig "csak" 60-120-250 GB-os darabokról beszélhetünk (persze van nagyobb is, de azok már majdnem egy teljes számítógép árába kerülnek). Árazás tekintetében egy GB (gigabájt) kapacitásra levetítve a két fajta tárolóeszközt összehasonlítva lényeges az eltérés, az SSD többszörös áron kínál egy GB tárkapacitást. A másik hátránya - mert szerencsére csak kettő van - az újraírás kapacitása, ami egy SSD esetében korlátozott. Egy márkásabb darabnál több millió ciklusról beszélhetünk, de egy olcsóbb esetében pár százezerről. Egyik eszköznél sincs örök élet, de a szilárdtest-meghajtót lényegesen kevesebbszer írhatjuk újra, mint egy HDD-t.

A hátrányokat olvasva, sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy miért is éri meg akkor SSD-re váltani. Erre egyszerű válaszolni, mivel a HDD-vel szemben rengeteg előnye van:

Az USB (Universal Serial Bus) egy csatlakozási megoldás, amelynek sikertörténete 1996-ig vezethető vissza. Az első 1.0 verzió központosított specifikációja bár nem terjed el néhány hibás rész miatt, viszont az 1.1 igazi sikert aratott.

Az elterjedésének egyik legfőbb indoka a sokrétű felhasználhatóság, könnyen képes adatkapcsolatot létesíteni a különböző eszközök között (pl.: nyomtató, merevlemez, telefon, stb.). A mindenki által ismert "Type A" a számítógépek elterjed USB csatlakozója, aminek formája nem változott a típusszámok növekedésével. Említésre méltó még a "Type B" amit általában nyomtatók csatlakozójaként ismerhettünk meg. A mobiloknál és fényképezőgépeknél régebben elterjed "mini USB" robosztus külsejéről ismerhető fel, de mára felváltotta a szabványos és egységes "micro USB" vékonyabb kialakítása.

1998-as megjelenésű USB 1.1 az akkori követelményeknek maradéktalanul megfelelő maximum 12 Mbit/s sebességre volt képes. Az adatállományok növekedésével szükségessé vált egy gyorsabb adatkapcsolatot biztosító szabvány, amely 2000-ben USB 2.0 néven jelent meg. Névleges maximális teljesítményével 480 Mbit/s negyvenszer gyorsabb adatmásolást tett lehetővé. A digitális korban a fényképek, filmek és különböző adatok másolására megfelelt, ráadásul kompatibilis maradt a korábbi verzióval - azaz az USB 1.1 és USB 2.0 oda-vissza használható.